Egy kis ideig ketten vagyunk itthon egy "még nem ötéves, de mindjárt az leszek"korú fiúcskával, így bokros teendőink közepette időnként megállunk, és iszogatunk.
Mivel most IGAZÁN van arra idő, hogy megadjuk a módját, csak úgy magunknak, így díszítünk még akkor is, ha csak egy limonádét fogyasztunk.
Szeretem ezt az időszakot; de szerencsésnek érzem magam, mert nem csak ilyenkor tehetem meg, és teszem is azt, hogy esztétikusan és kedvességekkel megtűzdelve eszünk-iszunk, beszélgetünk, és játszunk, hanem a hétköznapokon is.
Van akinek azonnal megadatik, vagy ráérez, vagy nincs előtte más akadály, és így nő fel, vagy gyorsan ilyenné válik a saját világa. Nekem hosszabb út volt...és még nincs vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése