Azt szeretem, ha látszik a fa erezete. De az elmúlt években fel kellett ismernem, hogy bizonyos estekben életmentő lehet egy kis zománcfesték. Régi lócánkat fehérre festettem, mert minden további csiszolgatást, és lazúrozgatást feleslegesnek éreztem. Annál inkább az enyészeté lett volna.
Így a vastagabb zománc egyben tartja. Bizonyára amatőr megoldás:-) de nem is volt vele más célom.Ráadásul ez a fehérség még tetszik is, így nem volt ellenemre. A vidéki otthonokban (is) szép a fehér, sőt! Eredetileg kékre akartam, mivel palócföld szélén élünk, és itt talán még ez lett volna hagyományőrző, de az alapozó után nem jutottam el a színig. Illetve maradt a fehér. Ki tudja, egyszer még lehet kék is!
Úgy szívta magába, mint a kisbaba az anyatejet. Nem kellett koptatni...
Szeretem díszíteni; teszek rá aktuális és kevésbé aktuális tárgyakat, mivel télen nem ülünk rajta. Bár fedett helyen van, akár használni is lehetne...
Marad a tavalyi levendulánk, idei primulával.
Ez pedig egy pici szekfű, ami múltheti áldásos jó időben kinyílt...Azóta már vannak társai, illetve jácintunk is nyílt. Mivel az árnyékos oldalon lakunk, így egy-két hét csúszásban szoktak lenni a virágaink.
Szép hétvégét, és szép virágokat a kertekbe, erkélyekre mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése