A spaletták egyenlőre a felújítás gyenge fázisába értek, aminek első lépése hogy le kellett szedni a 30-60 éves festék réteget. Ezt most hőlégfúvóval tesszük. Most próbáltam ki, addig mindig kromofággal dolgoztunk, de a régi fát féltem már ettől az erős anyagtól.
A légfúvózás után a teljesen csupasz volt, itt-ott elbarnulva, mivel a festék már korábban lepattogzott.
Itt már egy réteg alapozó van rajta. Semmi extra.
Szerencsére minden zsanér kiválóan működik.
***
Aztán jött a szürkeség!
A földszínek mellett a mindent magába olvasztó szürkére esett a választás. Egy fehér szoba kapta meg, a sarokban áll egyenlőre, egy fehér lámpát teszek elé. Mivel itt minden kiegészítőt erre a kékes szürkére festettem, így az apró kiegésztők is a kicsit fémes ezüst, a kék, és fehér keverékéből tevődnek össze.
A festékkel két rétegben vontam be, és itt-ott, teljesen véletlenszerűen megcsiszoltam, de azt sem nagyon. Nem akartuk antikolni, mivel nem is tudok:-) még nem volt időm kipróbálni ezt, de mivel egy régi tárgyról van szó, gondoltuk jól áll neki a patina.
...és még egy ebből a készletből:
Szintén régi polc erre a színre festve, de még félig készen.
Tudjátok, hogy nem vagyok szakértő, és csak csodálattal és ámulattal nézem azok munkáit, akik, magukat amatőrnek nevezve csodákat és gyönyörűségeket mutatnak be hétről hétre. Én csak próbálkozom. A magunk örömére, és jó érzésére építek. Ha esetleg szebben és okosabban is meg lehetett volna őket csinálni, hát nézzétek el nekem:-)
És komolyan mondom, a fehér szobánk, szürkével, kevés kékkel, némely csipkével, lennel fűszerezve egyáltalán nem hideg, vagy fura. Észrevettük, hogy sokat üldögélünk ott, pedig nem is használjuk jelenleg. Olyan tiszta, és letisztult. Szeretjük.
DE mivel ez nem lakberblog, így ennyi elég is ebből. Jöhet a kert, a betakarítás, tiszta levegő, a szikrázó nap. Ugye?
