Nem régen veteményes képeket mutattam. Most a belső kert egy-egy részét egy villanásra láthatóvá teszem.Nem nagy dolgok, amiktől magaménak érzem...
 |
| Pünkösdi rózsa, amit tavasszal tettem ide. Mellette kiemelném ezeket a korhadó félben levő félévszázados oszlopokat, amiket azért tettünk le, hogy nem vigye el a víz a földet...más felaprította volna, de nagyon jól mutatnak, és nagyon szerethetők.. |
 |
| Perzsafa. Nem tudok róla sokat, a férjem kívánsága volt, mert szépek a levelei. Egyenlőre jól érzi magát. |
 |
| Ő "csak " egy paradicsompalánta. :-)Hátha terem majd. A lábas belül lepattogzott egy ejtés után, így kikerült, viszonylag újonnan. Most dísz és újrahasznosított is egyben... |
 |
Végül egy állványt mutatok, ami virágtartó volt eleddig, most cserepeimet őrzöm rajta, és igen mutatós is. Akaszthatunk rá koszorút, van ott egy ősrégi hurkatöltő rúd, ez- az. Van aminek még a helyét keressük.
Ezek nem nagy dolgok, de olyanná teszik a mindennapjainkat, mintha egy meseházban élnénk, még akkor is, ha nincs készen...
|
2 megjegyzés:
Az apró dolgok teszik az otthont otthonná.
A perzsafa egy aránylag igénytelen fa, aminek gyönyörű az őszi lombszíne. Nem nől túl nagyra, max. 10 méter, viszont eléggé terebélyes lesz. Nekem is van, már szép méretes példány, ha van kedved hozzá, bekukkanthatsz a blogra, biztosan megtalálod.
Petra
Igyekszem megnézni, és köszönöm hogy megírtad a tapasztalataidat. Sajnos alig van időm blogolni, amit a bejegyzések hossza és tartalma is bizonyít...
Megjegyzés küldése