A kertben legnagyobb megpróbáltatást idén a kukoricagyökér kibányászása jelentette. A szárat levágni, talán nem nagyképűség ezt írni, nem nagy kunszt. De a gyökér! A mi kertünkben idén csak csákánnyal ment a dolog. A csákány nem éppen nőies kerti szerszámocska, amolyan hobbi eszköz. Nehéz mint a...de nem volt más megoldás. Mivel a férfinép csak hétvégi munkára fogható be, ezért bizony van amit átvállalok önként, például ezt is, hogy haladjanak a dolgok. Aztán rájöttem, a jó technikában van a titok: egy suhintással a közepébe, aztán mint a feszítővassal felfelé tolni, és már ki is fordul. A gond akkor van, ha több ütésre van szükség, mert mellé ment, mert kicsi lett, vagy túl nagy a gyökér. A héten ezzel küzdöttem, hogy legyen helye frissen kijelölt levendulaültetvényemnek, többek között...Meg aztán éppen ideje rendbe tenni kertet, október a kukoricaszár vágás ideje is.
Végül a szép időben gyorsan készítettem néhány képet: néhányat csak az esztétika kedvéért, néhányat pedig a kerti állapotok érzékeltetésére.
 |
| Frissen ültetett eperpalánta piroslik |
 |
| Lefagyott vasrózsáink kupaca, egy éjjel végük lett |
 |
| A fények miatt mintha rothadna, de nem... |
 |
| Kukoricadísz; a szár begyújtásra, a kukorica etetésre lesz. Ezek pedig megúszták a morzsolót:-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése