2013. január 25., péntek

Madeleine és más finomságok

Ebben az évben először madeleine sütit készítettem. Régóta szemeztem vele, de eddig nem volt sütőm. Aztán lett sütőm, és nem lett időm. Most van sütőm, és volt időm is. A receptet egy Stahl Judit- féle 'Gyors édességek' című könyből vettem. Nem kerestem rá a neten, mert feltételezem ezer recept lenne, és nem tudnék választani. Így lehorgonyoztam ennél az egy meglévőnél. Nem csalódtam! A recept egyszerű, elkészíteni könnyű, és valóban finom. Megígértem valakinek, egy kedves olvasónak, hogy leírom, hát itt van!

Legyen nektek is örömötök benne! Aztán pedig egy saját készítésű maradék katyvasz sütit mutatok, amit mi nagyon szeretünk. :-)

No, de itt a profi:
madeleine, francia teasütemény
10dkg vaj
10dkgfinomliszt
1 csipet só
2 tojás
10dkg cukor
1 citrom reszelt héja

A tésztához a vajat folyósra olvasztjuk, és kihűtjük. A lisztet összekeverjük a sóval, majd a tojásokat -géppel- 4-5perc alatt habosra keverjük a cukorral. A citrom héját a cukros tojáshabba reszeljük, beleforgatjuk a lisztet, és végül óvatosan hozzá keverjük a vajat. A kész tésztát 10 percre hűtőbe tesszük, hogy enyhén besűrűsödjön, majd a madeleine sütőtepsinkben szétosztjuk. 10-15 perc alatt kisütjük őket. (Stahl Judit után, rövidítve)
Hozzáfűzéseim: nekem egy picit tovább állt hűtőben, kb 10 perccel, semmi baja nem lett...Az én tepsim nem szilikon, mint hogy SJ írja, így nekem nem lett 18 süti, lehet, hogy én több tésztát tettem a mélyedésekbe. Így is átsült. És én kivajaztam egy picit, de szerintem nem kell, mert vajas a tészta, csak biztos ami biztos alapon csináltam. És ami nagyon nagyon fontos! A citromot ne spórold le! Reszeld amíg bírod:-) Ez adja a bukéját, és olyan illat van tőle, hogy elszédül aki bejön a lakásba örömében. A citrom friss, a sütitészta édeskés illatáról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni:-)



Alább pedig a maradék elven működő sütink leírása:

A maradék ebben a sütiben a karácsonyi mézeskalácsom, ami  idén inkább puszedlihez volt hasonlatos. Finom volt, de hát mézesből nem lehet keveset csinálni, és a sok egyéb mellett nehezen kopott el...Aztán úgy döntöttem, hogy bedolgozom!
Szétaprítottam-kézzel, klopfolóval, mozsárra, aztán, egyszerűen csak összegyúrtam tejszínben olvasztott csokis masszával. Annyi tejszínt melegíts fel, amennyit a sütimaradékodhoz jónak látsz; én egy 250ml dobozt bontottam. Kevertem bele még darált diót, és egy kis darált háztartási kekszet, mert nagyon darabos volt. A mézesem nem volt fél kiló, kb 35-40 dkg lehetett. Mivel kemény volt, így fogtam a masszát, ami először nem állt össze, és betettem a hűtőbe. Kb. két óra múlva megnéztem, és gyönyörűen formázható anyaggá állt össze. Így készítettem gömböket, és végül, mert elég sok volt, kinyújtottam a kezemmel, mint annó a gyurmát. Ez utóbbit fólián, mert ragadt. Éppen emiatt egy kevés keserű kakaóport hintettem rájuk, csak úgy rusztikusan, nem érte mindenhol, de a ragadósság  elmúlt...(Én nagyon soknak ítéltem meg, hogy beleforgassam őket.) Végül minyon papírokba tettem a gömböket. Reggelre alig volt...amolyan rájárós fajta süti ez:-)




Jó étvágyat hozzájuk!

2013. január 18., péntek

Szóló szőlő, a világ csodája


















A pici gyermek kezek felfedező útja ....

  

 
...olyan jó megfogni, szétnyomkodni, megkóstolni, ragadni tőle!


Egy szőlőfürt csodája...Még a világ csodája is lehet!


Te mikor csodálkoztál rá utoljára...akármire?

2013. január 11., péntek

Szép téli napok

































Azért is jó falun élni, mert az időjárás változását testközelből szemlélhetjük; egyik nap még fagyos-napos hideg van, másik nap már lapátoljuk a havat. Ez a hét is ilyen volt felénk Hevesben...Szép hét volt...


barkafűz
rózsa maradt a vesszőn

elvesztette "valaki"


egy-két harmatcseppel
a jó idő a vakondokat is felszínre csalogatta

ha felnéztem, ezt láttam...

meg ezt:-)régen volt már ilyen tiszta az ég



másnap ugyanaz a rózsa

levenduláink hótakaró alatt

pampafű

a terméskövek is betakarva
 Felétek milyen idő van?

Csatlakozz hozzánk a Facebookon is, ahol a vidék,itthon van!




2013. január 7., hétfő

Megújulás



















A Mátrában van egy kicsi tavacska, a Sástó. Van benne sás, meg nád, meg kacsák, meg...jég, mostanában. Nagyon régi pihenőhely, lehet hogy többen ismeritek is. Mártafüred, Sástó, a kanyargós útról letérve már ott is vagyunk a fizetőparkolóban, mintha időutazásban lenne részünk. Mert bizony Sástóra ráfér a renoválás, minden tekintetben. Néhány hónapja a tavon átjárást biztosító fahidat osztotta meg valaki a világhálón, mellékelve véleményét, mennyire felháborító állapotok uralkodnak ott. Bizony, elkeserítő volt látni, a valaha jobb napokat látott hidat, az elpiszkosodott teli szemetelt tavat, elvadult nádast...És igazán nem is volt már mit nézni, ha nem túrázni ment az ember, és a Mátra maga nem elégítette ki olthatatlan vágyát az anyatermészet iránt. De most elindult valami! Valami nagyon fontos! Eltakarították a romokat, a tó melletti kicsinyke kempinget szinte teljesen újjá varázsolják, faházikók, komplexumok...nyoma sem maradt a talán hatvanas években épült bungalóknak. Azt hiszem nagy, és felelősségteljes feladatot vállalt magára a "tulajdonos". Fontos a Sástót "szalonképessé" tenni a látogatóknak, mert annyi itt a környékbeli lehetőség, hogy ha valaki messziről jön, bizonyosan eltud tölteni itt egy hetet is. Ehhez viszont olyan körülmények kellenek, amelyet meglátva, a marasztalás- és nem az elmarasztalás - jut  az eszébe. És bizonyosan nehéz ügy is, mert nem egyszerű anyagi tőkét szerezni ekkora évtizedes lemaradás bepótolásához. Én annak örülök, hogy van akit érdekel- mindegy is milyen okból ez a környék, és nem kell lehajtani a fejemet ha szidalmazzák a facebookon az állapotokat. Ugyan én csak túrista szoktam lenni, de rengeteg élmény köt ide: az olajfúróból lett kilátó, annak enyhe mozgása, és a félsz, hogy középen beesik a cipőm, vagy a papucsom felejthetetlen! Akkor- 25 éve- azt hittem már kimentünk a világból, amikor itt "üdültünk" a vállalati- üdülőben, pedig oly közel voltunk én és a vidék, itthon. Vagy a vidék és én. :-)
A napokban készítettünk néhány képet erről a helyről. Én ezzel a jó hírrel kezdem az új évet itt a blogon. És azzal, hogy nézz szét, hátha felétek is történik valami jó, valami csendes öröm, valami
újrakezdés, megújulás. Kívül és/vagy belül...




Látható a régi híd egy része...csak a cölöpök





A csónakázó kicsiny bodegája

Ez már az újítások része.Egy teljesen új épület, még nincs is készen, valószínűleg éttermek lehetnek...

Sajnos már el kezdődött a zúzás is:-(

Ez egy nagy rét, nyáron csodás, sok család üldögél itt, van szalonnázó, a gyerekek szaladgálhatnak, és lépten - nyomon túrázók bukkannak elő a környékről...Bal oldalon van a tó egy része is, amit remélhetőleg újra körbe lehet majd sétálni.