Az idei karácsonyfa vásár nem különbözött a tavalyitól: hazacipelte az uram egy nyikorgó tolikocsival -most esőben, hogy még izgalmasabb legyen- a kis fánkat. Szép, formás kis fát választott: igazán jól mutat a nappaliban. Ledönthetetlen, súlyos tartóban -földben- díszeleg. Közben rájöttem, hogy így, elérhetetlenül bármilyen -akár üveg - díszt is rátehettünk volna...De így lett a legszebb! Kicsinységében és egyszerűségében is pompázatos, és szemet gyönyörködtető.
Elől egy régi fahéj csomagocska, még én csináltam.Utána az új filcdíszeink egyike, mögötte egy mázas kerámia szív, amelyet értelmi fogyatékkal élők készítettek, ebből egy egész kis sorozatom van. A harmadik képen is annak egy példányát látjátok .Aztán egy igazán régi üvegdísz, amit mindig fő helyre teszünk, egy régi-régi aranydió, nagymamámtól.Majd egy csúnyácska selyemgömb született újjá anyukám horgolótűje alatt, aki körbe horgolta őket...Végül kisangyalkánk...repül!
Íme, apró díszeinkről egy -egy életkép, ahogy apró-de annál fontosabb-életüket élik a fán, és betöltik küldetésüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése